A Szinevéri Nemzeti Park (ukránul: Національний природний парк «Синевир») A terület védettsége 1974-ben egy tájvédelmi rezervátum létrehozásával kezdődött, majd 1986-ban alapították meg a nemzeti parkot. Jelenlegi területe 42 704 ha, melyből 5807 hektár magzóna.

A park az Ukrán-Kárpátok nyugati részén, a Kárpátaljai területen helyezkedik el, a Nagyág és a Talabor folyók vízgyűjtőjében.

A park legismertebb természeti látnivalója a Szinevéri-tó, amely 989 méteres tengerszint feletti magasságban található.

A nemzeti parkban montán és szubalpin ökoszisztémák váltakoznak, amelyek jelentős biodiverzitást biztosítanak.

Erdőterületei főként lucfenyőből (Picea abies), jegenyefenyőből (Abies alba) és bükkből (Fagus sylvatica) állnak.

A Szinevéri Nemzeti Park faunája rendkívül gazdag: több mint 250 gerinces faj él itt, köztük a barna medve (Ursus arctos), a hiúz (Lynx lynx) és a farkas (Canis lupus).

A park védett madárfajai közé tartozik a siketfajd (Tetrao urogallus) és az uráli bagoly (Strix uralensis).

A nemzeti park különös jelentőséggel bír a kárpáti gőte (Lissotriton montandoni), egy endemikus kétéltű faj populációinak megőrzése szempontjából.

A területen több mint 900 növényfaj található, közülük számos ritka vagy veszélyeztetett, például a havasi gyopár (Leontopodium alpinum).

A Szinevéri Nemzeti Park fontos szerepet játszik az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartásában, különösen a vízmegtartás és a talajerózió csökkentése terén.

A park területén több helyen találhatóak lápok, amelyek különleges élőhelyeket hoznak létre.

A park területén működik a barna medve rehabilitációs központ, amely elhagyott vagy fogságból szabadult egyedek visszavadítását segíti.

Az erdőgazdálkodási tevékenység korlátozott, és csak fenntartható, természetbarát módszerekkel végezhető a nemzeti park hatályos kezelési tervének megfelelően.

A park ökoturisztikai célpont is, ahol kijelölt túraútvonalak, tanösvények és természetismereti programok várják a látogatókat.

A park jelentős szerepet játszik a Kárpátok regionális ökológiai hálózatában, és összekötő folyosóként szolgál más védett területek között.