Kárpátaljai-alföld növénytakarója kialakulásának kezdete a pleisztocénra tehető, amikor is az éghajlati viszonyok a hideg sztyepp, majd később az erdős tundra és tajga kialakulásának kedveztek. A csapadékosabbá váló éghajlat hatására a pleisztocén növényzetét mezofill erdők, először bükkös-gyertyános-fenyvesek, majd összefüggő tölgyesek váltották fel. Az ember gazdasági tevékenységének eredményeként a természetes növénytakaró átalakulása korán elkezdődött.

Megkezdődött a zárt tölgyes erdők kiirtása, feldarabolása, amelynek következtében a tölgyerdők területe mindösszesen 15%-ra zsugorodott. Ezért e síkvidéki részt a Kárpát-medencei alföldi erdősztyepp-zónához sorolják. Mivel a területen régen folytatnak erdőgazdálkodást, az erdők többsége nem természetes, de helyenként természetközeli gyertyános, kocsányos tölgyes erdőfoltok találhatóak. Az alföldi gyertyános tölgyesek (Circaeo-Carpinetum) állományalkotó fafaja a felső lombkoronaszintben a kocsányos tölgy (Quercus robur), az alsóban a közönséges gyertyán (Carpinus betulus). Gyepszintjében lomberdei fajok találhatóak.
Az erdők jellegzetessége továbbá a számos kárpáti flóraelem, köztük az ikrás fogasír (Dentaria glandulosa) és a kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus). Dombvidéken a tölgyhöz hárs is elegyedik. A területet gazdagon behálózó folyók és csatornák alacsonyabb árterein fűznyár ligeterdők (Salicion albae) terülnek el, amelyek gyakran három-négy hónapig is víz alatt állnak. Uralkodó fafajai közül jellemző a mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) és az ukrajnai vörös listás nyári tőzike (Leucojum aestivum).

A magasabb ártereken kockás liliomos kiszáradó tölgy-kőris-szil ligeterdők (Fraxino-pannonicae-Ulmetum) terülnek el. Gazdag gyepszintjében megtalálható a védett kockás liliom (Fritillaria meleagris), a medvehagyma (Allium ursinum), a májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis), a szagos müge (Gallium odoratum). A sztyeppi növényzet maradványai elsősorban a Fekete-hegyen, a Gyulai-hegyen, a Muzsalyi- és a Kaszonyi-hegyen figyelhető meg.