December elején Nevetlenfaluban a vasút mentén egy láthatóan legyengült fiatal fehér gólya (Ciconia ciconia) tojót találtak helyi állatbarátok. Az állaton azonosítható külsérelmi nyomként a szárny némileg rendellenes tartására figyeltek fel, viselkedése szokatlan, természetellenes volt, különösebb ellenállás nélkül hagyta magát befogni.

A madár tartós gondozását főiskolai és külföldi szakemberekkel való konzultációt követően Kiss Martin Denisz, főiskolánk 3. évfolyamos biológia szakos hallgatója vállalta magára. A gólya madárgyűrűt is viselt, ami alapján azonosítani lehetett lengyelországi származási helyét, illetve sikerült tájékoztatni a lengyel szakembereket is az állat jelenlegi tartózkodási helyét és fizikai állapotát illetően.

A gólya naponta kétszer kap enni, mely során vegyesen fogyaszt csirkehúst, zúzott csirkenyakat, belsőségeket, marhahúst és halat 500-800 g mennyiségben. Minden nap tiszta vizet kap, és mivel tojó, a neve Luca lett. Amennyiben állapota lehetővé teszi a legfőbb cél mielőbbi szabadon bocsátása volna.

A Fodor István Kutatóközpont, illetve a Biológia és Kémia Tanszék közös munkája révén 2016 óta végzünk Kárpátalján fehér gólya állományfelmérő kutatásokat. Az eddig vizsgálatba vont 551 kárpátaljai településen összesen 275 gólyafészket sikerült fellelnünk, ami a múlt század harmincas éveiben végzett gólyaszámlálási adatokkal összevetve becsléseink szerint sajnos 50–60% körüli állománycsökkenést mutat.

A kutatásba kezdeményezésünkre bekapcsolódott a Kárpáti Bioszféra Rezervátum és az Ungi Nemzeti Park is, illetve adatközlőként segítette munkánkat a Tiszapéterfalvi Kistérség, a Csapi Városi Tanács, a Homoki Községi Tanács, a Csontosi Községi Tanács, a Beregszászi Kistérség Nagybaktai, illetve Sárosoroszi Elöljárói Körzete, az Ilosvai Városi Tanács, a Bercsényifalvi Községi Tanács, az Alsóveresmarti Községi Tanács és 111 önkéntes adatközlő, akik közreműködését ezúton is köszönjük.

A gólyák fokozatos egyedszámcsökkenésének hátterében sokrétű és összetett folyamatok állnak, amelyek Európa egészére jellemzők. A tájhasználatban történő emberi eredetű változások mellett a vidékünkön is egyre gyakrabban tapasztalható nyári aszályos időszakok tovább rontják a gólyák költési sikerességét, ugyanis a számukra ideális táplálkozóhelyet jelentő nedves rétek visszaszorulóban vannak.

A fehér gólyák pusztulásának hátterében kiemelt helyen szerepel az áramütés, a mezőgazdasági vegyszerhasználatból eredő mérgezések, a különböző lenyelt műanyagok emésztőrendszert károsító hatásai, az Arab-félszigeten és Afrikában napjainkban is jellemző gólyavadászatok, illetve a gázolásból eredő fizikai behatások, amelyek talán a Nevetlenfaluban gondozott gólya sérüléseit is okozták.

Kiss Martin Denisz önzetlen segítségével esélyt adott az állat életben maradásának és esetleges tartós gyógyulásának, tette példamutató mind állatbaráti, mind természetvédelmi szempontból.

Akinek lehetősége van segíteni az állat élelmezésében jelezze főiskolánk Fodor István Kutatóközpontja, illetve Biológia és Kémia Tanszéke felé személyesen, vagy a következő e-mail címen: fodoristvankk@kmf.org.ua.

Kiss Martin Denisz,

3. évfolyamos biológia szakos főiskolai hallgató

Dr. Kolozsvári István,

a Fodor István Kutatóközpont igazgatója,

a Biológia és Kémia Tanszék oktatója