• A Kárpátaljai-alföld Vulkanikus-szigethegysorán, a Nagyszőlős mellett található hatalmas pannon vulkáni maradványon, a Fekete-hegyen (568 m) terül el (14. ábra). Országos jelentőségű rezervátum volt, amelyet 1997-ben csatoltak a Kárpáti Bioszféra rezervátumhoz, területe 823 ha.
• A megye legmelegebb vidéke, +10,0 °C évi középhőmérséklettel (január: -3,0 °C, július: +21,1 °C) és 780 mm csapadékkal. Közvetlenül a keleti irányból övezi a Tisza. Számos, ezen a vidéken ritka tölgy és sztyeppi jellegű növényfaj is megél itt. Az északi lejtőket főleg bükkerdő borítja. A tölgyerdőket kocsánytalan tölgy (Qercus petraea) és annak két ismert alfaja vagy rokon faja, a sokkmakkú tölgy (Quercus polycarpa) és a dalechamp tölgy (Quercus dalechampii) alkotja. Egy-egy helyen elegyedik a barkócaberkenye (Sorbus torminalis) és az ezüst hárs (Tilia tomentosa).
• A napos, andezites kőzetteraszokon foltokban virágos kőris (Fraxinus ornus) populáció maradt fenn. A cserjeszintben megtalálható a közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), a közönséges kecskerágó (Eyonimus europaea), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a húsos som (Cornus mas) és a ligeti szőlő (Vitis vinifera subsp. sylvestris). A területről leírt 400 magasabb rendű edényes növény közül 24 faj szerepel Ukrajna Vörös Könyvében.
• Botanikai szempontból érdekesek a meredek déli lejtőin megjelenő sztyeppi és földközi-tengeri növényfajok: csepleszmeggy (Prunus fruticosa), varjútövis (Rhamnus cathartica), hólyagfa (Staphylea pinnata), buglyos zanót (Cytisus austriacus), csinos árvalányhaj (Stipa pulcherrima), epergyöngyike vagy csengőjácint (Muscari botryoides), barázdált (pusztai) csenkesz (Festuca rupicola), erdélyi gyöngyperje (Melica transsilvanica), magyar nőszirom (Iris hungarica).

Forrás: Kolozsvári I., Hadnagy I., Csoma Z., Kohut E. (2020): Módszertani kézikönyv kárpátaljai környezettudományi terepgyakorlatokhoz. II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász–Ungvár.