• Kiterjedése 16 375 ha, amely 600 és 2061 m tengerszint feletti magasságban terül el a Rahói járásban. Több 2000 méter tengerszint feletti magasságot meghaladó hegycsúcs is található a területen, többek között Ukrajna legmagasabb csúcsa, a Hoverla (2061 m), továbbá a Brebeneszkul (2032 m), Csornohorai Pop Iván (Pip Iván, 2029 m), Pietrosz (Kőhavas, 2020 m), Hutin-Temnatik (Ősztető, 2017 m), Rebra (2001 m), Turkul (Bölényhavas, 1932 m). Területén több glaciális eredetű, sekély, tiszta vízű kártó is található, amelyek vizét az év nagy részében olvadó firnhó táplál.
• A területén működő Pozsezsevszka (1430 m) meteorológiai állomás adatai szerint az évi átlaghőmérséklet csupán +2,8°C (a leghidegebb a január ‑6,4°C, a legmelegebb a július +11,5°C), és a hegyvidéknek köszönhetően európai viszonylatban is jelentős mennyiségű, 1465 mm az átlagos évi csapadékösszege. Itt veszi kezdetét a Tisza egyik fő forrásága, a Fehér-Tisza.
• A felső erdőhatár helyenként – főleg a kaszálás és legeltetés miatt – átlagosan csupán 1200 m körül húzódik, de a klimatikus erdőhatár kitettségtől függően néhol eléri az 1600-1700 m-t is. A fő állományalkotó fafajok az európai bükk (Fagus sylvatica), a közönséges jegenyefenyő (Abies alba) és a közönséges lucfenyő (Picea abies). Az alhavasi (szubalpin) cserjéseket alkotó fajok közül jellegzetes a törpefenyő (Pinus mugo), a havasi éger (Alnus viridis) és a havasi boróka (Juniperus sibirica). A törpefenyő helyenként sűrű, átjárhatatlan állományokat alkot. A hegygerincek tetején nagy területeket borít a gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa), a szöszös nádtippan (Calamagrostis villosa), a szőrfű (Nardus stricta) és a sziklai szittyó (Juncus trifidus). Meredek lejtőkön, nagyobb területeken megtalálhatók a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), a hamvas áfonya (Vaccinium uliginosum) és a vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea) állományai is. Feltétlen említést érdemel a törpe fűzfa (Salix herbacea), a Kitaibel-fűz (Salix retusa subsp. kitaibeliana), a havasi veronika (Veronica alpina) és a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens).
• A Csornohorai Természetvédelmi Terület védett növényfajai között szerepel a havasi iszalag (Atragene alpina), a szívlevelű békakonty (Neottia cordata), az erdélyi havasszépe (Rhododendron kotschyi) (8. ábra), a havasi sisakvirág (Aconitum firmum), a nárciszképű szellőrózsa (Anemone narcissiflora), a széleslevelű tárnics (Gentiana acaulis), a tavaszi tárnics (Gentiana verna), a máramarosi csormolya (Melampyrum saxosum), továbbá a veselke (Chrysosplenium alpinum), az örvös kakastaréj (Pedicularis verticillata), a fiadzó keserűfű (Polygonum viviparum).
• Az állatvilágra a tajgai és az alpesi faunaelemek dominanciája jellemző. Az alhavasi régióban, 1800 m körüli tengerszint feletti magasságban megtalálható a havasi pocok (Chyonomis nivalis) és a havasi szürkebegy (Prunella collaris). Mindkettő szerepel Ukrajna Vörös Könyvében. Az elegyes és a tűlevelű erdők jellemző madarai a háromujjú hőcsik (Picoidus tridactylus), a sárgafejű királyka (Regulus regulus), az örvös rigó (Turdus torquatus), a nyírfajd (Lyrurus tetrix). A nagytestű védett emlősök képviselői az eurázsiai hiúz (Lynx lynx) és a barna medve (Ursus arctos). Több kárpáti és kelet-kárpáti endemikus (bennszülött) gerinctelen állatfaj is él itt, például a kis bábrabló (Calosoma inquisitor), a magyar futrinka (Carabus hungaricus) és más futrinka fajok: Trechus plicatulus, Duvalius ruthenus.

Forrás: Kolozsvári I., Hadnagy I., Csoma Z., Kohut E. (2020): Módszertani kézikönyv kárpátaljai környezettudományi terepgyakorlatokhoz. II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász–Ungvár.