• Kiterjedése 15 580 ha, 380–1501 m tengerszint feletti magasságban húzódik a Kraszna-havas nyúlványain, a Técsői járásban. Legmagasabb hegycsúcsa a Mencsul (1501 m). A védett területen több mint 30 karsztképződményt azonosítottak, köztük az Ukrán-Kárpátok legnagyobb barlangját, a Druzsba-barlangot is. A Druzsba járatainak összhossza több mint 1 km-t tesz ki. Különleges geomorfologiai képződményei a felszíntől akár 70 m magasságba nyúló mészkősziklák.
• Éghajlata a Havasi-vonulat, különösen a Kraszna gerincének védő hatása miatt a hegyvidékhez képest enyhe (7,1°C az évi középhőmérséklet, a januári -4,5°C, a júliusi +17,2°C) és csapadékos (átlagosan évi 1390 mm). A bükkösök 1200-1300 m magasságig hatolnak fel. A terület különlegességét a 8835 hektáron elterülő ősbükkös képezi. Egyes bükkfák elérik a 40 méteres magasságot, az 1 méteres törzsátmérőt és 250-300 évesek is lehetnek. Helyenként a bükkhöz hárs (Tilia), kőris (Fraxinus), szil (Ulmus) és tölgy (Quercus) is elegyedik. Különlegesnek számítanak a tiszafás-bükkös (Taxo-Fagetum) társulások. Több mint 20 erdei asszociáció szerepel Ukrajna Zöld Könyvében. A területről leírt 700 magasabb rendű edényes növény közül 32 szerepel Ukrajna Vörös Könyvében. A Tisza folyó lehetséges névadójaként is számon tartott közönséges tiszafának (Taxus baccata) több mint 1500 példányát tartják itt számon. A tiszafák kora átlagosan 100–150 évre tehető, magasságuk elérheti a 8–10 métert is. A tiszafás-bükkösökben megtalálható a szirti madárbirs (Cotoneaster integerrimus), a varjútövis (Rhamnus cathartica), a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea). 
• Kisugoljkai Erdészetben egy nagyjából 100 évvel ezelőtt létrehozott amerikai duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii)-ültetvény is található. A Kárpátokban egyedül itt fordul elő a nehézszagú boróka, vagy szagos boróka (Juniperus sabina). A bükkösök mérsékelten árnyékos részein megjelenik a piros madársisak (Cephalanthera rubra). A mészkősziklás napos lejtőkön elterjedt a kárpáti harangvirág (Campanula carpatica), nagylevelű koronafürt (Coronilla elegans), nyakperecfű (Cortusa matthioli), gömbös kövirózsa (Jovibarba globifera), fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata), ördögszem (Scabiosa lucida) és deres varjúháj (Sedum hispanicum). A szárazabb területeken havasi kontyvirág (Arum alpinum), erdei korallgyökér (Corallorhiza trifida), levéltelen bajuszvirág (Epipogium aphyllum), kakasmandikó (Erythronium dens-canis), és kelet-balkáni ibolya (Viola dacica), pázsitos nőszirom (Iris graminea) egyik alfaja (subsp. pseudocyperus) is előfordul. Nedves réteken megtalálható a közönséges kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum).
• A faunában megjelennek mind a tűlevelű, mind a lombhullató erdők jellemző fajai. A bükk őserdőkben kedvező élőhelyre talált az eurázsiai hiúz, a vadmacska, a vaddisznó, a gímszarvas, a nyuszt, a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius), a vöröshátú erdeipocok (Clethrionomys glareolus). A barlangokban összesen 19 denevérfaj él, amelyből 8 faj [nagyfülű denevér (Myotis bechsteini), nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus), nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum), kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros), hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii), csonkafülű denevér vagy vörhenyes egérfülű-denevér (Myotis emarginatus), horgasszőrű denevér vagy horgasszőrű egérfülű-denevér (Myotis nattereri), szőröskarú koraidenevér (Nyctalus leisleri)] védett. Ezen denevérfajok védelmét a Bonni Egyezmény európai denevérfajok populációinak megőrzéséről szóló megállapodása (EUROBATS) külön is előírja. A rovarok közül elterjedt a remetebogár (Osmoderma eremita), a szarvasbogár (Lucanus cervus), a havasi cincér (Rosalia alpina), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a kis apollólepke (Parnassius mnemosyne). A vörös könyves erdei fajok közül előfordul a Miller-vízicickány (Neomys anomalus), a hermelin (Mustela erminea), az európai vidra (Lutra lutra), az uhu (Bubo bubo), a fekete gólya (Ciconia nigra), az erdei sikló (Zamenis longissimus) és a kárpáti gőte (Lissotriton montandoni). A madarak közül itt él még az uráli bagoly (Strix uralensis), az egerészölyv (Buteo buteo), a fekete harkály (Dryocopus martius), a süvöltő (Pyrrhula pyrrhula), a fekete rigó (Turdus merula), a közép fakopáncs (Dendrocoptes medius), a fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos), a hamvas küllő (Picus canus), az örvös légykapó (Ficedula albicollis), a meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) és a csuszka (Sitta europaea). A Luzsanka-folyóba íváskor felúszik a szintén védett dunai galóca (Hucho hucho).
• A kis patakok jellemző halfajai a sebes pisztráng (Salmo trutta), a pénzes pér (Thymallus thymallus), a fürge cselle (Phoxinus phoxinus). Előfordul a tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi) is. Kárpátalján csak itt található meg a vörös könyves sokfogú magcsiga vagy sokfogú csiga (Granaria frumentum).

Forrás: Kolozsvári I., Hadnagy I., Csoma Z., Kohut E. (2020): Módszertani kézikönyv kárpátaljai környezettudományi terepgyakorlatokhoz. II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász–Ungvár.