• Területi kiterjedése 8990 ha, 750–1940 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, legmagasabb csúcsa a Pop Iván (1940 m), a Rahói-hegység északi részét foglalja el. Az évi átlagos hőmérséklet +7,9°C (a januári -4,0°C, júliusi +18,5°C), az évi csapadékösszeg 1087 mm. Itt ered a Fehér-Tisza két mellékága a Bilij és a Kvasznéj. A bükk őserdők öve a Csornohorai és a Szvidoveci Természetvédelmi Terület mellett itt is megtalálható.
• Az ősbükkösök elsősorban a mészben gazdag talajokon alakultak ki. A felső erdőhatárhoz közeledve, amely itt akár 1600-1700 m körül is lehet, a bükköt teljesen felváltja a lucfenyő, amely összefüggő erdőségeket alkot. Az erdőhatár felett foltokban itt is főleg a havasi törpefenyő alkot sűrű állományokat. A magas hegygerincek között kialakult jégvájta cirkuszvölgyek alján, az egykori gleccser morénán, kőhalmokon változatos moha és zuzmótársulások jöttek létre. A finomabb kőzettörmeléken különböző perje fajok (Poa alpina, Dichodon cerastioides, Luzula alpinopilosa) állományai nőnek. A gerincek sziklás részeit apró kankalin (Primula minima), sárga ibolya (Viola biflora) és több perjefaj borítja. A cirkuszvölgyek oldalait sok helyen törpefenyő és erdélyi havasszépe takarja. Az alpesi hegygerincek tetején sziklai szittyó (Juncus trifidus) nő. A nedvesebb részeken kisebb lápok alakultak ki, ahol különböző tőzegmohafajok (Sphagnum spp.) és az izlandi zuzmó (Cetraria islandica) is megtalálható. A terület 500 magasabb rendű növényfajának 7%-a ritka, illetve eltűnő félben lévő. A vörös könyves fajok közül fellelhető többek között a medvehagyma (Allium ursinum), a nárciszvirágú szellőrózsa (Anemone narcissiflora), a maszlagos nadragulya (Atropa belladonna), a sokcimpájú holdruta (Botrychium multifidum), a kárpáti harangvirág (Campanula carpatica), a kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus), a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis), a turbánliliom (Lilium martagon), a keskenylevelű nárcisz (Narcissus angustifolius), a kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia), a közönséges tiszafa (Taxus baccata), stb. Endemikus növényfajnak tekinthető a szívlevelű nadálytő (Symphytum cordatum), az erdélyi boglárka (Ranunculus carpaticus), a keskenylevelű tüdőfű (Pulmonaria angustifolia). A reliktum (maradvány) növényfajok csoportjába tartozik a gombernyő (Sanicula europaea) és az erdei holdviola (Lunaria rediviva).
• A hegyi patakokban sebes pisztrángok élnek, elvétve még a Kárpát-medence egyik endemikus faja, az ingolák osztályába tartozó erdélyi, vagy a korábban kárpáti ingolának nevezett tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi) is megtalálható, amely csak a Tisza vízrendszerére jellemző. A sziklás tájakon itt is megtalálható a havasi pocok és a havasi szürkebegy, illetve a vándorsólyom (Falco peregrinus). Élőhelyét találjuk több vörös listás endemikus rovarfajnak, mint például az alpesi smaragd-szitakötő (Somatochlora alpestris) és a sárgafoltos szerecsenlepke (Erebia manto).

Forrás: Kolozsvári I., Hadnagy I., Csoma Z., Kohut E. (2020): Módszertani kézikönyv kárpátaljai környezettudományi terepgyakorlatokhoz. II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász–Ungvár.